Süli János és neje

Süli János

Mottó:

 ‎”Egyszer azt mondtad,hogy ha már nem leszel cégvezető akkor is nyíltan akarsz a szemünkbe nézni.Nyugodt lelkiismerettel teheted!”

“Süli János 2009. márciusától 2010 szeptemberéig a Paksi Atomerőmű Zrt vezérigazgatója volt, amely 2010-ben minden korábbi teljesítményét túlszárnyalta. Süli kinevezése annak idején rendhagyónak számított. A közismerten és vállaltan jobboldali nézeteket valló szakembert az MSZP-kormány működése alatt nevezték ki, úgy, hogy informálisan egyeztettek a Fidesz meghatározó személyiségeivel is.”  – utóbbi idézet: Tolna Megyei Népújság

“hogy mekkora hibát követett el a politika, akkor amikor az atomenergiaipar a japán katasztófa után ilyen mély bizalmi válságba került, s ekkor egy ilyen döntést hozni egy jól teljesítő, elfogadott, BIZALMAT élvező erőműben….Ilyet csak amatőr tehet!”

“embernek maradni, az embertelenségben!”

” Új karmesternek, új zenész kell!” – “Már az is furcsa volt, amikor helyettest csináltak belőle, pedig, úgy mondták, még csak szemben sem állt a fidesszel” – “rendkívüli dolgozói gyűlés kellene és szembe kellene mondani a dolgozóknak a tényeket! – mert a bizalmatlanság – bizalmatlanságot szül – és az ÜTKÖZIK A BIZTONSÁGI ÜZENETEK-el!”  –  “Szemét dolog a politika. Sajnos az egyik legjobb emberhez nyúltak hozzá az erőműben. Félő, komolyabb következménye is lehet. Nincs olyan ember az erőműben, aki ha problémával fordult Jánoshoz, nem nyújtott volna neki segítséget. Sajnos a mi véleményünk süket fülekre talál.
Kedves János kívánunk Neked jó egészséget, hosszú boldog életet. Ne keseredj el, nagyon sokan állnak melletted.” 

Szót kér e lap tulajdonosa:

Hölgyeim és Uraim!
Süli János kapcsán nyilvánosra hozott gondolatok mellett azért egy dologban én is nyilatkozom: – most, hogy az erőműben sok munkatársnál van morális válság, baráti, szolidarítás érzés, DE ETTŐL az erőmű, még simán megy tovább BIZTONSÁGI szempontból. ISMEREM, tudom mit jelent az írányító teremben dolgozni (nekem 22 év volt odabent) – Kérem Mindenki fogadja el kommentemet! Aztán álljunk már ki amellett, hogy távozzon a politika, mert tényleg baj lesz ebből….! Az alkut betartani! (MSZP-FIDESZ oldalról is!)

“Kedves előttem hozzászólók!

Mint az atomenergia nagy pártolója olvasgattam az elmúlt évek híreit az Atomerőmű háza tájáról, és noha nem vagyok sem paksi, sem atomenergetikus (“mezei” fizikus vagyok), értem és átérzem a helyzetet. Ez alapján tudom, hogy ilyet nem lett volna szabad csinálni, nagyon sajnálom, amit Süli Jánossal tettek.

De az igazi kérésem most jön: a hozzáállásunk már látszik, de _halllassuk a hangunkat_, _akarjunk változtatni_, a sajnálkozás és együttérzés mellett! Ahelyett, hogy legyintünk, hogy “á, a politika az egy szemét dolog!” (mint a nyuszika a viccben, hogy “a medve úgyse adja oda a fűnyírót”), tiltakozó levelet kell írni Baji Csabának, Fellegi Tamásnak, Orbán Viktornak! Nem egy, és nem száz aláírással! Terjeszteni kell a hírt, a már meglévő interjús újságcikket, meg újabbakat is írni! Nagyon egyszerűen lehetne még többet tenni! Én magam már elkezdtem fogalmazni egy ilyen levelet (O.V. részére; engem biztos nem rúgnak ki ilyen miatt), de szerintem ilyet a nálam sokkal szakavatottabb, tűzközelibb emberek nálam százszor hitelesebben, hatékonyabban tudnának csinálni!”

Idézetek a sajtóból, hozzászólások:

Süli János volt vezérigazgatónak az atomerőmű volt az élete, most azt mondja, van élet az atomerőmű után is
paksi dolgozó:
“Ilyen ember a Süli Jani és a Hamvas Pista is, ismerik a céget és pontosan tudják, érzik hogy mi van az emberek fejében, pontosan tudják, hogy az erőművet mi üzemeltetjük, mi termeljük az áramot és mi hozzuk a profitot. Úgy látom sokan látjuk tisztán a dolgokat, mi, az egyszerű emberek. Ez nem egy húsüzem, ez egy Atomerőmű. Nem ártanak végre felfognia a politikának, hogy hiába dolgoznak itt a legkiválóbb szakemberek, ha nem tudnak nyugodtan a munkával foglalkozni, az jót nem jelent. Lásd 2003-as üzemzavar. Ott is egy hasonló helyzet alakult ki, amit közvetve ugyan, de Baji-Kocsis párosnak köszönhetünk. Egyikük sem ismerte az erőművet, nem is vezették jól. Baj volt akkor a dolgozók fejében és baj is történt a 2/1-es aknában. Akkor a politika megállapodott abban, hogy többet politikai döntések nem befolyásolják a paksi atomerőmű működését. És jött Kovács úr, aki inkább csak a hatalmat szerette, nem törődött a céggel és a dolgozókkal. Aztán jött a Süli-Hamvas páros, akik szerintem teljesen mindegy, hogy milyen felállásban dolgoztak együtt, rátapintottak a dolgok ütőerére, mert ők a kezdetek óta itt vannak és együtt leheltek lelket a nagy műbe, ismernek minden csavart, embert és tudták, ép testhez ép lélek is kell és megágyazták azt a nyugalmat, amiben dolgozók csak a munkára kellett, hogy koncentráljanak. És mi történt? Szárnyalt a cég , egy tiszta jövőkép tárult elénk, elszálltak a kételyek.
Szerintem a paksi atomerőmű dolgozójának lenni több, mint egy állást betölteni. Nem tudom szavakba önteni szabatosan, de mi a sajátunknak érezzük minden porcikáját, szeretettel és gondoskodással végezzük a munkánkat, érezve a felelősséget és az elvégzett munka fontosságát, legyen az akármilyen porszem kicsiny része a gépezetnek, célunk és létünk is egy vele. A szüleim kezdetektől itt dolgoznak és kicsi gyermek korom óta éreztem azt a varázslatos légkört, amit az erőműbe életet lehelő emberek átéltek, nekem nem is volt kérdés, hogy hol akarok dolgozni. 10 éve itt dolgozok és a mai napig csodálattal nézem a nagy szerkezet minden izét, amit hihetetlen, hogy ember alkotott. Több évig csak az akkori PA Rt előszobájában dolgoztam, bizonyítani kellett, hogy érdemes vagyok rá, hogy PARt-os legyek és mikor átvettek, mérhetetlen boldogság és büszkeség töltött el. A Paksi Atomerőmű dolgozójának lenni nekünk nem akármilyen dolog, a legnagyobb, amire csak vágyhat az ember. Olyan emberek tanítottak be, akik az életüket tették az erőműre, akik építették és életet leheltek bele, szerették minden pocikáját és úgy tudtak mesélni a róla, mintha saját gyermekükről beszélnének. Félig viccesen úgy mondták nekem, hogyha itt akarok dolgozni, a lelkemet is oda kell adnom”

Kerja – az ő hozzászólásával külön egyetértek, hisz sokat dolgoztunk együtt:

“JANI…
Egyszer azt mondtad,hogy ha már nem leszel cégvezető akkor is nyíltan akarsz a szemünkbe nézni.Nyugodt lelkiismerettel teheted, amit az elődeid nem.KÖSZÖNÖM ,hogy 1985 óta a beosztottad lehettem.Sajnálom,hogy ilyen hatalomra szavaztam-nem ezt akartam,sem neked sem az erőműnek-ezzel a döntéssel mindannyian szegényebbek leszünk.Kivánok hosszú életet jó egészséget és ha lehet maradj Pakson,legalább a város ne legyen szegényebb”.

kivűlálló2:
Sajnos a baji úr súgói nagyon rosszak, sértett emberek, ez is a egyik fő motiváció, a másik meg a kiszervezés elfogadása. Új műsorhoz új férfi kell. Ez egy régi történet. Kell a pénz!. de nem kevés. Itt pedig még van! Le kell költségelni a felettes cégcsoport ” hozzáadott értékét ” . Mindenesetre ez az egyik legszégyenletesebb intézkedés az erőmű történetében, holott márigen sok extrát megértünk az évek során, amik után azért ez nem volt várható. Nem európában vagunk! Hol a biztonság?
Kiszervezett szervezetek fogják majd félvállról csinálni a továbbiakban a felelősségteljes munkákat!”

Észész:

“A probléma az hogy itt nemcsak egy ember tragédiájáról van szó,hanem sajnálatos módon politikai döntések révén el kell távolítani azokat az embereket akik fenn akarják tartani a biztonságos üzemeltetés feltételeit.”

Reklámok