Cigányételek bemutatója, Sárszentlőrinc

2011. június 25. szombat

A képek itt: https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=szbodane&target=ALBUM&id=5622183307580274593&authkey=Gv1sRgCIuZ282WgN2XBA&invite=CLmctbsE&feat=email

Kis csapatunk a tengelici kisebbségi önkormányzat tagjaiból állt, a meghívás a sárszentlőrinci Cigány Misszió részéről hangzott el, Bakay Péter evangélikus lelkész részéről. Kísérőjük e sorok írója volt (evangélikus gyülekezeti tag), aki fotóival örökítette meg az eseményt.

Az előző évhez képest idén nagyon kegyes volt az időjárás-felelős a bemutató napján, mivel az előző napok kánikulája megenyhült. Árnyékban csak az nem fázott, aki fel volt öltözve, esetleg a kondér melegítette, vagy a napon süttette magát.

Ezen a kellemes napon az elsők között pakoltuk ki bográcsunkat a kellékekkel és az alapanyagokkal együtt. Mivel korábban érkeztünk, lehetőségünk volt felfedezni a helyszínt. A felújított parasztházban az evangélikus egyház fenntartásában működik az idősek napközi otthona, melyet a gondozottak ebéd utánig vesznek igénybe; délután pedig tanodaként a gyermekek felzárkóztatásában ad segítséget önkéntes segítőkkel. Az épület mögött szépen termő gyümölcsös látható, a napközi otthon ellátását megkönnyítve. Mindezek mellett az udvar egyéb más rendezvényeknek is helyet ad. Amit fontos megemlíteni: az idősek napközi otthonát nemcsak evangélikusok veszik igénybe, és nemcsak evangélikus gyermekeket zárkóztatnak fel! A kis gyülekezetnek mindkettő kiemelt misszió.

… Lassan megérkeztek a csapatok a környező településekről, természetesen a helyiekkel együtt. Vendéglátóink nagyon előkészültek fogadásunkra, hiszen még a bogrács alá szánt gyújtós is glédában állt.

Az ételbemutatón mindenki maga döntötte el, hogy mit főz. A paprikaszezonban szinte elmaradhatatlan volt a lecsóalapú étel. A 6 csapat a fokozatosság elvét követte. Bakay Péter lelkész 12 óra körül tervezte az ebéd előtti áhítatot, de még fél 12-kor is „bevágódott” egy csapat, aki az utolsó pillanatban felállította kondérját. Ebben főtt meg a hagyományos, natúr lecsó. Kész is lett délre! A tengeliciek lecsós csirkét főztek; az egyik csapattag ajánlatára túróval – de valahogy az mégsem került rá. Kár, a cikk írója változatlanul ajánlja, ha valakinek eszébe jut és van házi túrója, fantasztikus!

2 bográcsban szintén lecsós csirke főtt, de – káposztával. Ennek az ételnek sarkalatos pontja, hogy egyensúlyban legyen a káposzta és a lecsópaprika mennyisége, mert ha nem, a káposzta átveszi az uralkodó íz szerepét. A két utolsó kondérban vegyespörkölt – simán és krumplival -főtt. Ezeknek az ételeknek az elkészítéséhez több időre volt szükség, amíg megpuhultak, mint ami a csirkehúsból készített ételekhez szükséges.

Mindegyik étel mellé, főként azokhoz, amihez nem volt köret, elmaradhatatlan volt a „punya” (házilag sütött kenyér). Dicséretes volt, hogy szinte minden csapat hozta magával otthonról. Hallottam, hogy ilyen ételhez nem is illik boltban vásárolt kenyeret adni!! Bár a káposztás-lecsós csirke körete a káposzta (hiszen annyi van benne); de a punya, az punya – és nem vágva, hanem törve! Aranyszabály! Ettünk-ittunk, de mindent mértékkel! Mire megkezdődött a kóstolás, hál’Isten sokan lettünk, jutott is, maradt is!

A délutáni programon – a kultúrházban – messziről jött családot üdvözölhettünk. Erdélyből, Korondról jött a Gábor család, akik elmesélték a gábor-cigányok történetét. Történelmük a többi cigánynemzetséggel együtt kezdődött, ők megmaradtak szülőföldjükön, a többiek más országokba vándoroltak illetve „vitték” őket. A gáborok mai napig szigorúan őrzik hagyományaikat: az asszonyok népviseletben járnak, a férfiak nagy bajuszt (amit állítólag soha nem vágnak le), nagy kalapot és mellényt (lajbi) hordanak. Három nyelven beszélnek: magyarul, románul és cigányul, kiemelkedően jómódúak, amiért nagyon sokat dolgoznak. Nemzetségen belül házasodnak s adventista vallásúak. A vallás megköveteli a józan, káros szenvedélytől mentes életet. Ezek a tények sok és érdekes kérdést generáltak a hallgatóságban, amit ebben a rövid bemutatkozásban nem is lehetett alaposan kibeszélni. A család hozott azokból a hagyományos tárgyakból, öltözékekből, amit ők még mindig kézzel készítenek. Rézüstöt, fából készített konyhai használati tárgyakat, női- és gyermekruhákat. A színes rakott szoknyáknak (kézi plisszirozású, 15-20 m anyag) nagy sikerük volt az asszonyok- lányok körében, többen felpróbálták, ringatózva a többiek előtt. Egy pici leányt be is öltöztettek népviseletbe, mindenki örömére.

A délutáni programot autentikus cigánydallamok zárták, s aki már nem bírt a széken ülni, táncra is perdülhetett.

A tengeliciek nevében szívből köszönöm, hogy részese lehettem ennek a napnak. Végig éreztem, hogy a sárszentlőrinci cigány-misszión a szentlélek munkálkodik. Kívánom, hogy ez az egymásra-találás hasznos, hosszantartó és gyümölcsöző legyen!

Találkozunk nyáron a Közös Asztal táborban!

Bodáné Patrik Szilvia

Evangélikus gyülekezeti tag, Tengelic

Advertisements