átvéve:

http://www.fn.hu//tudomany/20110611/horthy_jobban_csinalta/?fb_comment_id=fbc_10150213178608680_16874303_10150215624498680#f17544d528

“Egyenlő illetmény
A „boldog békeidőkben” és a Horthy-korszakban emellett nem létezett olyan „irodista honvéd- vagy csendőrtiszt” sem, aki egy íróasztalnál kezdte meg a szolgálatát, és gyakorlatilag asztalával együtt helyezték nyugállományba. Meghatározott időnként ugyanis fel kellett állniuk és csapatszolgálatot kellett teljesíteniük, és ez vonatkozott mindenkire. Nem volt „bérfeszültség” sem, mert ugyanazon rendfokozatot viselő tisztek egyazon javadalmazásban részesültek.”
A rendfokozattól függetlenül azonos nagyságrendű családi pótlék járt a házastárs és az eltartott családtagok után mindenkinek. A tisztiszolga-váltság havi összege nem volt magas, de az alacsonyabb rendfokozatú tisztek magasabb, a magasabb rendfokozatúak alacsonyabb összeget kaptak. Mindezeket lakbérilletmény egészítette ki, mivel törvény szabályozta, hogy a lakhatást az állam biztosítja a hivatásos állományú katona- és csendőrszemélyek számára. A lakbérilletmény rendfokozathoz és településhez igazodott, megfelelő jogi szabályozással – sorolja Szakály Sándor.
újabb idézet:
“Eltért a fentiektől az úgynevezett működési pótdíj, amelyet bizonyos beosztásokhoz rendeltek hozzá: ez általában a havidíj 10 százalékát kitevő összeg volt, és ilyen pótdíjban a hivatásos tiszti állomány mintegy 15 százaléka részesült. A különböző közalkalmazotti és köztisztviselői pályát választók illetményeinek a meghatározása esetében ugyanez a rendszer működött. ”

“Van de nincs rendőrünk” ….

Advertisements