Cs. Szabó László legyen az ajándék erre a karácsonyra. Csak hogy lássuk, nincs új a nap alatt. Még őt is, a műfaj legeslegnagyobbját is megelőzte már valaki ebben a gondolatmenetben:

„Végső rendelkezést tennék: de hát minek?
Nem igen van: miről. S ha volna sincs: kinek.
Nem hagyok örököst… csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szivedre – – meg a magyar népet.”
„Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

Arany János, hát persze. Őhozzá is kell mostanság némi kurázsi.
Ezt kell félteni, megóvni – hogy az új világban legyen mit a klór nem látta gyolcsra nyomtatni. A fétis, a bálvány ugyanis ledőlni készül éppen. Ami majd marad, ha marad: Haza a magasban. És talán a karácsony. Ha újjászületik. Születünk.

Bayer Zsolt-Magyar Hírlap 2010.dec.24.

Reklámok